Sikátor - Nézz rám én lehánytam magam

Garománi, garománi!

Szép ez a plafon, szép tiszta fehér,
Fújd ki az orrod, ülj le és egyél,
Nehéz az ég, szétkented fejeden a habot,
Gondolkodom fájnak-e a dinnyének a magok.

Bizonyos gátlások bennem gyöngülnek,
Mások pedig erősödnek, érzékszerveim rabja,
Nem tudok repülni, kárhozat!
Én ingerszegény környezetben lebegek,
A nap égeti ki szememet, lelőttek a virágháborúban,
Pedig akkoriban még nem is éltem!

A rönkök egymásba tapadnak, a tűz bennük megfagyott,
Elborít a vér, de nem érdekel senkit, élő vagy-e még vagy már halott!
Benned is fürdik a tenger, és a kosz is rád ragad,
És csak egy nagy zöld csula áll rendelkezésre,
Hogy kifejezd magad!

Neked már nem tudok semmit mondani,
Semmit mondani, nem tudok neked!
Tudjuk, hogy most lehetetlen a tett,
De később már nem lehet!

Nézz rám én lehágytam magam,
De nem látszik, mert már lemostam!
Nézz rám én lehágytam magam,
De nem látszik, mert elborít a több réteg szappan! (2X)

Aki fázik, az nem a holnapról álmodik,
Nem is tudja, merre van az előre,
Gátlásai, és ösztönei, sorra kifogynak belőle!
Értékeket gyártunk reggeltől estig,
Magát bárki hozzájuk mérheti,
Bármikor örömmel megöljük egymást,
Ha a felsőbb hatalom elrendeli!

Kicsi vagyok még, bátortalan,
És szörnyű, szörnyű gusztustalan!
Lehetetlen, undorító, tehetetlen, visszataszító!

Nézz rám én lehágytam magam,
De nem látszik, mert már lemostam!
Nézz rám én lehágytam magam,
De nem látszik, mert elborít a több réteg szappan!

Nézz rám én lehágytam magam,
De nem látszik, mert már lemostam!
Nézz rám én lehágytam magam,
Nézz rám én lehágytam magam!