2Arc - Szodoma kapujaban

Elszaradt viragok illatara ebredek,
Lehet haldoklom, de lehet, h tevedek.
S az is lehet h ez csak szimpla gaz,
Es, hogy ezt nem csak almodom, hanem igaz.
Azt mondjak oregen csak ugy lehetsz boldog,
Hogyha fiatalon meghalsz.
Jartam ott, ahol csak keves ember fog,
De az Edenkert koz-wc lett, ahova szarsz.
Ateistava tett a papok ures szava,
Az elet maga, s az angyalok szajszaga.
Belefaradtam a sok elfolytott vagyba,
Minden este hulla reszegen esek be az agyba.
Elalszom, s a kodbe angyalokat kergetek,
S minden reggel ures zsebbel, osszetorve ebredek.
Nem akarok elmelkedni a maganyomon,
De az se, hogy tobb gyertya legyen a tortamon, mint a siromon.

Ref: Lopott, szakadt szerzetes ruhaban
Dekkolok, Szodoma kapujaban.
Gunyosan neznek ram, azt hiszik koldulok,
Mosolyognak, ha rajtuk mulik felfordulok.
A foldon a Menny realitast vazolva,
Nem mast, egy akasztofakertet abrazolna.
Oda jarna a halal, mikor boldogtalan,
Hiszen o jol tudja, csak a sar az arany.

Haldoklo angyalok kozt kopkodom, es meg se baszom,
Almodoztam eleget, mar kezd tele lenni a faszom.
Akar az elvonon, ugy telnek a kibaszott hetek,
Sajat magammal szar, de igy is sokkal job, mint koztetek.
Adj egy flakon sort, meg egy 5 lajos uveg rumot,
Melle pedig egy Ciurar, Cheloo, vagy Ombladon albumot.
Es en megtalalom a foldi boldogsagot,
Elfeledven, minden szarsagot.
Mindenki amit erdemel… belolem ez lett,
Sose aludtam meg valakivel, csak valaki mellet.
Ha holnap en leszek, kinek lovagolnak a faszan,
S megszokasbol a szekrenybe ugrik a naszejszakan.
Nem egy nonek neztem en mar melyen a szemebe,
S rajottem nem az eletem, a faszom se adnam a kezebe.
Jezust landzsaval szurtak le, ehezven a hatalomra,
Mi pedig az utcakon keseljuk egymast halomra.

Ref: .. .. ..

Minden este imadkozom, magyarazkodnom kellene,
Minden egyes nap ugy elek, mintha az utolso lenne.
Nem az a szenvedes, a napi adagod ne idd meg,
Nem ahoz kell akaratero, ne dugj mindenkit meg.
A kin az, amikor majd remego kezekkel,
Sirva kell megoleld azt ki teged nez konnyes szemekkel.
Egy godor, egy olcso koporso, egy kereszt,
Imadkozas kozbe is toltod magadba a szeszt.
Szegyeled, hogy iszol, s drogozol, majd meghalnal,
Mikor haldoklokkal ulsz egy asztalnal.
A vilag fejlodik, a technika halad,
De ahol a tudomany keves, csak a rozsafuzer marad.
Vigyazz!, a filozofia, konnyen ateistava tehet,
Es ettol inteligensnek is erzed magad, meglehet…
Am, ha melyebben belemerulnel, terdre borulnal,
Holnaptol felmondanal, s kolostorba vonulnal.