Grund - Éjszaka

Éjszaka

Ma ugyan úgy markolt szíven
Ez a hideg sötétség,
Ahogy nem történt velem már
Nagyon nagyon rég.
Talán elindulok lassan,
Talán itthon maradok.
Ébren tart az érzés,
Amitől fáradt vagyok.


Örvénylik az éjszaka és magába szív.
A lélegzet kihagy, míg dobban a szív.
Egy ősi ösztön visszhangzik mélyen a fejemben,
Nem is nézem merre tartok, a lényeg hogy el innen!


Nem tudom h hol vagyok,
De nem is látom már:
Akármerre nézek
Elmosdik a táj.
Az üres sötétségben
Meg-meg csillan a jég,
Fentről lógnak a semmibe,
Mint gyilkos pengék!


Örvénylik az éjszaka és magába szív.
A lélegzet kihagy, míg dobban a szív.
Egy ősi ösztön visszhangzik mélyen a fejemben,
Nem is nézem merre tartok, a lényeg hogy el, el innen!


Pont olyan, mint egy látomás,
Ahogy körülvesz a tömeg:
Mindenütt tág pupillák
És meztelen testek.
Hullámzik minden,
Egy kéz az én vállamhoz ér,
Rám szorulnak az ujjai,
És megfagy bennem a vér!


Örvénylik az éjszaka és magába szív.
A lélegzet kihagy, míg dobban a szív.
Egy ősi ösztön visszhangzik mélyen a fejemben,
Nem is nézem merre tartok, a lényeg hogy el innen!
Ahol csak arctalan arcok és értem nyúló kezek,
Remélem csak álmodom és végül majd felébredek!