Névtelen Nulla - Csalódás

Eltűnő, szép emlékezet,
Nem fog többé két kezed.
Elhagytál, hogy szerelmet találj.
Nem hiszem, hogy most boldogabb volnál.

Emléked a vízpart és egy dal,
Csókod íze most is felkavar.
Szemed szép, de álarc ez a szépség.
Nem lehetsz az életemben örökké.

Csak egy emlék már...
Emlék lett...
Így aztán jobb, ha felejtesz,
ha felejtesz, ha felejtesz.

Álmom - ha látlak - nyugtalan,
Kezedet keresem fáradtan.
De nem találom, nincs is remény,
Szeretném elfeledni én.

Mosolyodat felitta a könny,
Lebegek ég és föld között.
Minden szó, minden érzés újra fáj.
Emlékként szívemben megmaradtál.

Hosszú hajad már semmit sem ér,
Ez a dal már lassan véget ér.
Ígérem, nem írok több szerelmes dalt,
De a szívem most is hozzád hajt.

Csak egy emlék már...
Emlék lett...
Így aztán jobb, ha felejtesz,
ha felejtesz, ha felejtesz.

Álmom - ha látlak - nyugtalan,
Kezedet keresem fáradtan.
De nem találom, nincs is remény,
Szeretném elfeledni én.

Csak egy emlék volt...
Emlék lesz...
Így aztán jobb, ha felejtesz,
ha felejtesz, ha felejtesz.

Csak egy emlék már...
Emlék lett...
Így aztán jobb, ha felejtesz,
ha felejtesz, ha felejtesz.

Csak egy emlék már...
Emlék lett...
Így aztán jobb, ha felejtesz,
ha felejtesz, ha felejtesz.

Ha elfelejtesz, ha elfelejtesz...