Hobo Blues Band - Hagyj jeleket magad után az úton

Én voltam az utolsó bolond
Aki megkereste a Hobók Útját
Elmentem rajta a Világ Végéig
Kicsit bámészkodtam a tengerparton
Megcsókoltam a köveket
Beleszagoltam a szélbe
Letettem jelemet a 66-oson
Aztán elindultam visszafelé

68 óra alatt lezavartam első parttól-partig utamat
Mindezt 43 évesen mámoros szívvel
13 000 kilométert mentem Greyhound Busszal
Kizárólag teljesen hülyék csinálnak ilyet
Akiknek nincs autójuk, pénzük
Csak idejük
Az országot és az utat akartam látni
És a két óceánt
Érezni a teret és a távolságot

Menni, megérkezni, unni, utálni
Másnap továbbállni
Rohanni mindent megnézni
Aztán csordultig teli szívvel holtfáradtan hazatérni
Felébredni, látni az otthont és elfogadni

Bár az ördög hazament és levedlette szőrét
Az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos még mindig nem ide tartanak

Mi baja törzsünknek
Miért fogyunk ilyen gyorsan
Mitől törpültünk el
Miért nem születnek mostanában hercegek

Kit érdekelnek a lyukas kalapok ujjatlan kesztyűk rongyos kabátok
És az emberek, akik mint sorsukat hordják őket
Mi dolgom a mában

Pedig még mindig vannak, akik ránk fogadnak
Hogy végig tudjuk csinálni
És ez nekik is erőt ad

Pártok portások patkányok bankárok banditák között
Sokszor dühöngve csoszogunk előre zenében és időben
De még most is nagyon élvezzük

Sokszor vagyok szomorú
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből
Nem tudott felnőni
Nem biztos, hogy baj
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem

És majd ha helyet foglalok a kastély urának balján
És fogadom a zenészek ajánlkozását
Csendre intem a kutyákat
Kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben
És ő énekel majd a törzsemről, akik nem vér szerint rokonok
Hanem álmukban jelölte meg őket Uruk
Meglelem helyemet

Tudom, sokszor nem értenek
De szerintem elég egy érzés
Elég érzelmet adni, ami elragad és elvezet a pillanathoz
Amikor a zene eléri a lelket

Lehet, hogy költőnek kellett volna lennem
De engem a muzsika érdekel
Soraimat úgy szabadítom ki magamból, ahogy jönnek
Nem okkal írok, dalaimat nem célzom senkinek

Nem álmok ezek
Csupán ösvények közöttük
Függönyök mögött rejtőző alakok
Más korokból isten tudja honnan előmerészkedett kombinációk
Dallá lesznek és nem biztos, hogy szobatiszták
De ha a zeneszerző nem érti meg, hogyan kell elkapni táncukat
És a szólista a hangszerébe szerelmes nem a zenébe
Kicsúfolhatjuk magunkat
Nevetségessé válhatunk, még ha nem is valljuk be

A Mester hall minden hangot
Az emberek érzik, hogy baj van, és nem dőlnek be
Hiába minden szép gesztus jó frázis pontos lépések
Sodró ritmus gondosan kiválasztott harmónia
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek, nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik
És az egyik közülük talán az a vidám kis törékeny
Azt ajánlja legyünk zsoldosok
Szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen tisztes munka az is
De másra ne vetemedjünk

A lépcső alján állok
Amit eddig tettem többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom
Soha nem megyek vissza