Hobo Blues Band - Megkésett vallomás

Bárcsak újra Veszprémben lehetnék,
Ha sétálsz, utánad mehetnék,
Bámulnálak, messziről követve,
Karcsú lábad alig ér a földre.

Meglesnélek a hajnali misén,
Ahová anyád néha nem kísér
A sekrestyés már régen tudja,
Nem vagyok hívő, se orgonista.

Két konyakért talán segít ő
Barát Lőrinc, a vén kerítő.
Elbújtat a gyóntatószékbe,
Így tán megtudom, észrevettél-e?

Lógós vagyok, rossz diák,
Magolom, nem értem a kémiát.
Verset írok lírai modorban,
Titokban járok a nyomodban.

Nyáron megszerzem a diplomámat,
Ősszel visznek Győrbe katonának.
Eléd állok és megkérlek,
Szeress és várj rám két évet.

Ha újra Veszprémben lehetnék,
Talán mindent jóvátehetnék.

Ha újra Veszprémben élhetnék,
Katona többé nem lennék.
Inkább lennék iszákos, puhány,
Csak maradjon meg a civil ruhám.

Lennék nyugodt, békés polgár,
Aki minden héten templomba jár.
Suzukival és két gyerekkel,
Almádiban kis telekkel.

Kicsit félnék, mit hoz a jövő,
Jut-e a gyereknek Puma cipő.
Vasárnaponként tennék egy sétát
Kapnál tőlem egy csokor margarétát.

Lehetnék Péten vagy Fűzfőn vegyész,
Legrosszabb esetben gyógyszerész.
Szorgalmas amatőr színész,
Egy szép álomnak tűnik az egész.

Úgy élnék, hogy büszke lehess rám,
Boldog légy és tartozz hozzám,
Így tán eltudnám, feledni,
Hogy mi lettem és mi akartam lenni.

Ha újra Veszprémben lehetnék, végre,
Mindent, mindent jóvátehetnék.