Riddler - Bépé

totál összeomlás, aaa ülsz a dugóban
hazafelé tartasz az agyad fullon van
bambulsz,tompa lámpafény,kirakatok
körúton nonstopban egy sör,mondd mit adhatok
fiatalok,öregek, futás cél az ülőhely
a megállóban alszik egy részeg zülött fej
paplanban a szellőzőnél,ott kemény az éjszaka
budapesti cápák,kiket fogva tart a vér szaga
védd magad,add a telefonod vagy baj lesz
rosszba kötöttél most bele, itt attack lesz
végiggázolok mindenkin,az öklöm betonból
Uram én türelmes vagyok,de az Ördög bekóstol
a bőrömre voksol a házban a sok öltönyös
még egy adót a nyakunkba,elég lesz a sérvhez
a pofádba nyomják,hogy a tévé előtt zsörtölődj
de akit látsz is csak báb,soha nem kérdez
bólogat, mint én is, ha szétszakít a basszus
én ettől pörgök,te meg mástól csak lassulsz
a faszt tudnak ezek tizenéves junkiek
anyu pénzéből remegve a díleréhez mászik
de jó lenne ha mondjuk csak a felén észt venne
a lámpánál új kocsik,persze mind részletre
gondterhelt arcok,hogy lesz meg a törlesztő
a gyereknek zsebpénz míg a melóhoz föl nem nő
a magyar valóság a szád kávé,cigi után
olvasod a Blikket mert érdekel ki kit utál
frigid bulákra éhezel,ülve a villamoson
melóba menet van időd,ezért itt lapozod
mosolygok fölötted a kedvenc számom megy
a fülemben,szem becsuk,remélem álom lesz
az egész,itt ahol rendnek hívják a káoszt
itt hol telefonon át meggyógyít a táltos
punkok kéregetnek,30ezres bakancsban
kár hogy az űrből nem ez látszik a nagy fal
helyett,bár még akkor is leszarná
mindenki,ez itt még az anyját is eladná
csak hogy mindennap a ragasztótól szédüljön
a mi TB-nk árán a mentő majd értük jön

...de nem mindegy? végülis tökmindegy...

lehet ez szép is,épp parázslik a horizont
köszön a napfény,én az álmom még szorítom
de jól bírom a reggeleket,minden hétköznapot
látok embereket,de a legtöbb élőhalott
fénylő,ragyogó, és hívogat az aszfaltút
paripaként vágtatunk,az élet lába sarkantyús
halkan zúg a hajtómű, a kerozin a büszkeség
ne kalimpálj annyira, elnyel a szürkeség
mint a futóhomok, minden rúgó mozog
magától ne görcsölj én úgy gondolom
megállok egy percre, a Lánchíd fényeit
csodálva, alatta lábait szétveti
a Duna, az óriás kezében: Pest és Buda
imádlak Pest és Buda
az utam visz tovább, keresztezik a sinek
a járda dühös mert ellepik a csikkek
taposom a követ,ma semmi nem fáraszt
az aluljáróban a tagnak dobok egy százast
hamisan játszik de egésznap itt ácsorog,
meg hát nekem úgyis dorombol az iPOD-om
száz soron át se tudnám leírni ez kettősség
bennem,ez a vidék maga a termőföld és meddőség
páholyból élvezem ezt,ahelyett h megtörnék
átölelem a városom,bár tény hogy néha ellökném
de szeretem, volt tőle mit ellesnem
bépé beszippantott, és én nem ellenzem


refrén

ez bépé az árnyék és fény teszi széppé
széttép és összerak most ért két képpé
bennem, hallgasd hogy lélegzik
ha érzed a pulzusát,akkor élhetsz itt
ez bépé az árnyék és fény teszi széppé
széttép és összerak most ért két képpé
bennem, hallgasd hogy lélegzik
ha érzed a pulzusát,akkor élhetsz itt


igazán csak akkor élhetsz itt