Cseh Tamás - Szöveg 06. (Mélyrepülés)

Körülbelül ebben az időben ért
a rohanástól felhevült Joó Zsuzsa
Budapest egyik jelentős középületébe.
Mit intézett ott, mit nem, pontosan nem tudható,
biztos csak az, hogy nem fecsérelte az idejét.
Ugyanis percek alatt kibontakozott egy
széleskörű akció az ország lehorgonyozására.
Az épületből teherautók spricceltek a
szélrózsa minden irányába, és azokon minden volt.
Vasmacskák, csavarok, pántok, bilincsek,
zsanérok, sarokvasak, cölöpverők, medvék,
mozdonyok, drótkötelek, árkolók, sáncolók,
delejezők, szervezők.
Ment a segítség.
Közben a ház tetejéről alpinisták ereszkedtek
Novák ablaka felé, hogy szemmel tarthassák
a fontos személyiség vívódását, és azzal
összhangban vezényelhessék a munkálatok ütemét.

Novák persze mindebből nem vett észre semmit,
nagyon is el volt foglalva a gondolataival.
Éppen azt mondta, hogy:
- Ha most elvétem, nem kár értem.
Aztán folytatta: - Állj meg, Novák!
Most nagyon pontosan, nagyon világosan,
mert ami mostantól történik, az végleges.
Itt a nagy lehetőség.
Erre vártál húsz évet.
Erre vártatok.
Mit akartál te rendezni?
Országot, hazát, egy felkavaró, szertelen életet, igaz?
Na és, mire szól az engedély?
Színjátékra.
Emelősdire.
Kivonulsz a szándékaidból,
és akkor kapsz helyettük egy házat,
csinálj vele, amit akarsz.
Akarod?
Én inkább azt mondom, ne mozdulj.
Ne mozdulj, és ne pihenj!
Aki most mozdul, eltéveszti,
aki most pihen, elszalasztja.
Hát akkor én most itt maradok, ebben a szobában.
És mostantól ez egy őr-szoba.
Itt vigyázok magamra.
Ekkor megcsendült a telefon, és Novák felrezzent.
- Aha.
Szóval már sejtik, hogy itt vagyok.
Persze.
Reggel nyolc óra van.
Aszpirin, sör, szódabikarbóna, kihagyó szívverés.
Reggel nyolc óra.
Ilyen kiszámítható lettem?
És ki szerkesztett engem ilyen kiszámíthatóvá?
És ki telefonál?
Mindegy.
Mostantól kezdve kiszámítható sem vagyok.
Kezdem azzal, hogy nem veszem fel.
Úgyis tudom, Anna hív.
Az első kísértés, szívtájék felől. Anna…