Jazzékiel - Akasztófablues

Mire nyolcat ütött, bezárt a város,
Vagy meghalt mindenki, vagy misén ült:
Azt mondtad, szellemek lakják, én meg azt,
Hogy itt csakis mi kísértünk

Tét nélkül létezel -elég szar,
De én meg lét nélkül élvezek el, és rajtam
Csak egy lány segíthet, aki nincs még húsz:
Fekete-fehér, és semmi Hollywood.

Itt most bent, egy nagy, dagadt, fekete
Pitbull csahol -hogyha teheted, maradj kinn,
Jó reggelt! -foghíjjal vicsorog a hajnal,
Mintha csak most lenne Halloween.

Minden bűnünk, hősünk,
Vallásunk meg megfér jól a padláson
-a könyvek mellett, a nappali kellett,
Az életünk megtelt.

Mire nyolcat ütött, bezárt a város,
Vagy meghalt mindenki, vagy misén ült:
Azt mondtad, szellemek lakják, én meg azt,
Hogy itt csakis mi kísértünk

Addig tömték csak, amíg nyelt,
Mint egy halott ember, úgy beseggelt,
De a picsába a kedvesekkel:
Én már soha nem leszek rendes ember.

Gyönyörű kudarcom.
Te azt hiszed, hogy örökké élsz?
Héj. Mikor teszünk rosszat?
Húzd ki a dugót, ha félek bekapni
A legendaság kulcsát.

Erre nem nevel az élet.
Én ezt kivettem egy filmen.
Csak nem láttam a végét.
Mert vissza kellett vinnem.