Noémi Virág - Szabad vagyok

Mindenki megszabja, hogy mit akarok,
Pedig réges-régen nagylány vagyok.
Rám akar telepedni a fél világ,
Én meg hajlongok, mint szélben a fák.

Döntöttem, kitörök innen, és vissza se nézek,
Hátrahagyok mindent!

És ha a világ végéig eljutok,
Érzem, hogy szabad, szabad vagyok!
Arcomba belecsap a hajnali szél,
Ez nekem mindennél többet ér.
És ha a környéken nem lélegzik más,
Rám az a legeslegjobb hatás.
Ha egy tündér kérdezné, hogy mit akarok,
Semmit, mert már most szabad vagyok!

Szabad vagyok, szabad vagyok!
Szabad vagyok, szabad vagyok!

Szétnézek, s kérdezitek hol az a lány,
Kinek az életét megoldjuk talán?
Nem kell már senkinek a jóindulata,
Mer ez már rég egy egyszemélyes csata.

Mostantól egyedül élek, és vissza se nézek,
Várnak a remetehegyek.

És ha a világ végéig eljutok,
Érzem, hogy szabad, szabad vagyok!
Arcomba belecsap a hajnali szél,
Ez nekem mindennél többet ér.
És ha a környéken nem lélegzik más,
Rám az a legeslegjobb hatás.
Ha egy tündér kérdezné, hogy mit akarok,
Semmit, mert már most szabad vagyok!

Szabad vagyok, szabad vagyok!
Szabad vagyok, szabad vagyok!

Egyedül olyan jó, hozzám senki sem szól!
Nem kell szidás, sem bók!

És ha a világ végéig eljutok,
Érzem, hogy szabad, szabad vagyok!
Arcomba belecsap a hajnali szél,
Ez nekem mindennél többet ér.
És ha a környéken nem lélegzik más,
Rám az a legeslegjobb hatás.
Ha egy tündér kérdezné, hogy mit akarok,
Semmit, mert már most szabad vagyok!

Szabad, szabad vagyok!