Bencsik Tamara - Könnyű préda

Ma úgy törsz rám, mint áldozatán a vad rohan át
A cinkos éj elkísér, mégsem rejtőzhetsz már,
Az árnyékből a fényre tör a hajnali vágy,
Menekülsz, de a tűz terjed, s elér hozzád.

Ne nézz most rám, úgy felkavarsz,
Megérintesz vagy épp csak akarsz
A sorsunkat ma együtt éljük át.

A vágy úgy tört rám,
Mint könnyű prédát ejtő vad,
Elvesztem rég,nincs menedék,
Sápad a fény, hol van a vágy,
Mi úgy várt rám, úgy tört rám,
Mint könnyű prédát ejtő vad,
Elvesztem, nincs menedékem,
Elveszek érzem.

De szomjad majd újból hajt,
Hisz itt van a nyár,
S hogy ne unj rám,
Szöknöm kell a széllel el,
De egy jel akkor is vár rád.
Az ösztön majd tükröt tart,
S ha fénye vakít,
Jele hív, ne veszítsd,
Elcsal majd hozzám.

Ne nézz most rám, úgy felkavarsz,
Megérintesz vagy épp csak akarsz
A sorsunkat ma együtt éljük át.

A vágy úgy tört rám,
Mint könnyű prédát ejtő vad,
Elvesztem rég,nincs menedék,
Sápad a fény, hol van a vágy,
Mi úgy várt rám, úgy tört rám,
Mint könnyű prédát ejtő vad,
Elvesztem.

Végtelen az éj, elnyeli a fényt,
A csend temeti már, az ösztön sikolyát,
S ha lassul az a szív, mert sóhaja egy híd,
Nyújtsd kezed bátran, menjünk rajta át.

Ne nézz most rám, úgy felkavarsz,
Megérintesz vagy épp csak akarsz
A sorsunkat ma együtt éljük át.

A vágy úgy tört rám,
Mint könnyű prédát ejtő vad,
Elvesztem rég,nincs menedék,
Sápad a fény, hol van a vágy,
Mi úgy várt rám, úgy tört rám,
Mint könnyű prédát ejtő vad,
Elvesztem rég, nincs menedék,
Sápad a fény, hol van a vágy,
Mi úgy várt rám, úgy tört rám,
Mint könnyű prédát ejtő vad,
Elvesztem, nincs menedékem,
Elveszek érzem.

Ma úgy törsz rám, mint áldozatán a vad rohan át,
A cinkos éj elkísér, mégsem rejtőzhetsz már.