Rockfort - Úton vagyok

Üres az út - társam a csend, velem már nem tart senki sem
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok -
De még úton vagyok, te is láthatod

Még mindig csábít, hív a táj, még int felém a napsugár
Pedig már megváltoztak rég a városok -
De az emléke él, csak a szép emléke él...
Mitől volt olyan szép nekem, csak én tudom.

Látod már megint indulok, egyhelyben állni nem tudok
Pedig már egyre többször elfáradok -
De még úton vagyok, te is láthatod

Tudom, nem várnak barátok, ismerőst már nem találok -
A régi utcákat sem találom én, mondják:
Lebontották rég, látod, szétesik a kép...
Csak a dalom emlékszik rá jól tudom.

Hol az a bódé, ami a sarkon állt,
virágot senki sem árul már
Üresen ásít a kávéház -
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás

Még mindíg csábít, hív a táj, még int felém a napsugár -
Tudom, hogy egyre többször elfáradok,
de még uton vagyok, te is láthatod

Hol az a bódé, ami a sarkon állt?
Virágot senki sem árul már
Üresen ásít a kávéház -
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás

Üres az út - társam a csend, velem már nem tart senki sem
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok -
De még úton vagyok, te is láthatod

Szótlanul lépek, ballagok...