Rovo - Sose lehet tudni

pöttöm tizenéves gyermekként álltam kint egy stég szélén
és rájöttem a gondokat vizsgálni kell mind két végén
így széttépvén papírom dadogtam a víz csak hallgatott
a nádas szélét figyeltem mert tudtam hogy már haltak ott
dideregve gondoltam át hogy oldjak meg pár problémát
mint megfáradt kofa ki bár adna már el portékát
ranglétrát kreáltam a itt egy tó de akadnak tengerek
vannak képviselők gengszterek és a mind ezt megszívó emberek
párban él a magyar de csak ha kapott egy kis szerencsét
már-már különcnek mondhatom magam mert láttam Velencét
helytálló a félelem kiben bízhatunk és kiben nem
így félve mondom azt is ki mit indítasz el te bennem
fejemben fájó emlékek sora de felnőttem
mégis hogy feledhetném azokat a hónapokat csak vergődtem
erőtlen a nép de van kivétel és én az leszek
mielőtt elítélnél lásd az okot mit miért teszek
neszek zavarnak meg éjjelente most is csendes pihenőmben
elfogadtam a mát és azt hogy más volt koszos tipegőmben
hibákat halmozok de mi megtörtént megtörtént
elszúrtam hát ezért foghatom most fejem megtörtként

Ref.: adtam esélyt magamnak hitet jó legyen
de eszem diktált rosszul hogy testem mást tegyen
kaptam reményt csak túl későn fogtam fel
hogy a helyett hogy ellöklek a kezed az mit fognom kell

könnycsepp indul arcomon a Sugo parton ülve
mert szívem megszakad mégis agyam csak eddig tűrte
pedig annyi mindent megtettem többet mint bárkiért
és csak most fogom fel azt sem tudhatom már hogy kiért
hisz volt egy lány aki azt a böhöm golyót gurította
egy lány ki fél órája még a kezem szorította
egy álom mely mosolyogni tanított cselesen
és nem akarom felfogni hogy nem volt igaz fele sem
felesem emelném de inkább csendesen alkuszom
bár tudom lesz hogy bokor alatt öntudatlan elkúszom
neked virágot vittem pedig oly rég adtam másnak
és elhittem hogy téged tényleg nevezhetlek társnak
nincs válaszod de szerintem inább nem akarsz adni
hát mond már meg őszintén így hogy szeretnél kapni
pár kérdés egy érzés és vágyálmok százszáma hajt
célt kutatok habár most volt csak a rajt
tán tévhit de őszinte mint gyermekek kik hintáznak
mellettük megtört testek baktató lábakon ingáznak
reggeli látkép mindenkiben van szándék
de ez kevés én meg rád gondolva szinte szállnék

Ref.: adtam esélyt magamnak hitet jó legyen
de eszem diktált rosszul hogy testem mást tegyen
kaptam reményt csak túl későn fogtam fel
hogy a helyett hogy ellöklek a kezed az mit fognom kell

igaz személyesen nem vagy itt még is magam előtt látlak
és lassan megszokottá válnak a napok mikor várlak
egy világban hol család apák gyermek után válnak
majd egy lebujban ittasan megint újabb párt találnak
hát ennyi itt az érzelem 2009 Unio
szarnak kell a kapcsolat ha a holnap esti buli jó
sajnos ez az átlag felfogás mondják van 1000 másik
ja ott egy kurva az csúnya amaz meg a Bacarditól mászik
de nem számít lesz majd jobb és egyszer talán megértesz
ha tényleg szeretsz lesz olyan hogy éjjelnte felébredsz
mikor csak úgy átölelnél és úgy jársz majd mint én
bár lehet hazudtál ha nem összeszorul szíved mert ez tény
félve néztem rád te pedig csak mosolyogtál
még most sem tudom elhinni azt a sok jót amit nekem adtál
és áldom az eget azért a csodért mely veled jött
hogy voltál hisz részedről ez már lehet eldöntött
de tudd hogy kellesz igen hiányzol
és hidd el hogy tanultam én minden egyes vitánkból
a vágyam te vagy ezért eszemmel temetlek
de ki kell mondjam tényleg eszementen szeretlek

Ref.: adtam esélyt magamnak hitet jó legyen
(2x) de eszem diktált rosszul hogy testem mást tegyen
kaptam reményt csak túl későn fogtam fel
hogy a helyett hogy ellöklek a kezed az mit fognom kell