T-Kyd - A másik énem másik élete km. dj.50

Verse 1:

Három a magyar igazság: fű, papír, olló,
A lelketek elveszett, nem hozza vissza a holló.
Az eszeveszett ember esztelenül nyúl a szerekhez,
A szereped elveszted és az egyenes is kerek lesz.

Az emberem a pénzért az ördög nyomába szegődnek,
Hogy felfalják a fajtád, falánk falkákba verődnek.
Nem tegeződnek senkivel, nem nézik le a másikat,
Az elméjükben sötétség, a szemükben meg áhítat.

Mi átitatja őket, mégis kiszáradt a szájuk,
Mert az örök élet kelyhéből egy csepp sem maradt rájuk.
Az élvezetért ölnek, és nem élvezetből ölnek,
Ami másnak territórium, ők azt hívják gyönyörnek.

Ha éhezik a fél világ, a másik fele nézi,
Ki ezért levágná fél kezét, a fél világ lenézi.
Ki fél tükörbe nézni, attól félnek majd az emberek,
Ki felfalná a bérét, azt majd felfalják a fegyverek.

Verse 2:

A hitetlenek hadban állnak, pusztulnak a királyok,
A következő lépésed a Sakk: de én kivárom.
A kiváló költőkből lesznek a kiváló mártírok,
A kívülállók kereszten végzik, én mindent átírok.

Ha kiadnék 20 albumot, abból 20 lenne bestseller,
De a média lepermetez mindenféle vegyszerrel.
A nevem megosztja a népet tesó mint egy eretnek,
A szemed előtt utálnak, a hátad mögött szeretnek.

A szeretetnek nagy szerepet szánok még az életben,
De az alkohol nem válik vízzé sajnos a véremben.
A vérebek megőrültek, mert betéptek a húsomtól,
A vérem tinta, szívem rím, a szemem színpad, húsom toll.

Verse 3:

Újra reggel, újra vekker, újra félelem,
Hogy újra és újra átélem miről szól az életem.
Hogy újra a dúrva valóság feszíti a két szemem,
A fantáziám elalszik, már nem alszom, már létezem.

A hétköznapok haragja a legkeményebb,
Hétköznapi ember vágyak nélkül, ő a legszegényebb.
Szeme helyén törött tükör, szíve helyén jéghegy,
Elbaszta az életét és tudja nem lesz még egy.

Telt ház a moziban, a jegyeket már eladták,
A sztárok világát bámulják, kik magukét feladták.
A hit már nem nyújt védelmet, a papok csak papolnak,
A rendőrök kipakoltatnak, a dokik kipakolnak.

Korom sötét világban nincs napfény ez egy komor álom,
A nők csak akkor szeretnek viszont, ma ezt honorálom.
Az érzelmek hiánya rettegéssel tölt el,
Van egy golyó a fiókomban, ha már semmi nem tölt fel.

Az elmém olyan mint egy kód amit senki nem tört fel,
Ha hideg kezek karolnak, ne simogasd csak törd el.
Egy ablaktalan szobába lakik a remény világa,
Minden rímem lyukat üt a falba, de már hiába.

A hősöktől nem kérdi meg senki, hogy ők féltek-e,
Minden hétvége a másik énem másik élete.