Derültégből - Tünenyém

ébredj
leszek sárga, légy a kék
egybefolyva zöld, s ha égbe várnak
nem érzem majd kárnak,
hogy beléptem a bálba
remegő térddel rögtön
az elején

gyümölcsös kert az arcod,
vagy almafa, kiért lehajlok
szedj piros almát az öledbe
lefekszem, árnyékod övezze
az első lépést, ha megtenném

refr.:
az első lépést,
ha megtenném, fogod kezem,
én a tiéddel karöltve, vesztem az eszem
ó, drága tünemény

kedves Minden! páran a ringben
páran a Hold alatt, hittem a szívben, majd lezajlik,
amíg nem éltem át, hogy van, aki pótolja
suttogó csókját a homlokra horgolja
miért te vársz?! ha valóban szívtipró utat talál,
a szemed nem köti és mutat, ha lát,
talán igent mond, és nem egy újabb talánt,
hé Minden! költözz a mosolyomba
na gyere, mielőtt ajkam elszomorodna
na gyere, boruljon keblemre világod felezd meg
velem, mit kék szab a szemednek, vért ad az ereknek,
húzd ki a tőrt, elmén a libabőr,
ne várd, hogy lüktessen érted, ha rájössz, hogy sima kő
dobd el! te is érezd most át,
milyen egy csodának kihúzod a méregfogát,
bár nem hiszem, hogy mellényúl, azzal hogy mellédbúj,
csak aki tegnap még kiáltott, holnapra elnémul
kedves Minden! azt hittem a ringben az ingem majd szétszakad,
de az érintés gyógyít, nem szép szavak
a boldogság ott a remény alatt,
de hogy megtaláljuk, nyeremény marad,
kezed épp ha fagy ő kell, mert a tenyerén
ott áll hogy te meg én,
a szerelem rohan, de battyog az elején
előre nézz, de úgyis hátra fogsz
a csillanás vakít, mit a pupilládra oszt a honvágy, én már láttam a pompát,
így tapasztaltam: csak a pillanat kortárs
a többi múlt, neked kapuim nyitom én,
kedves Minden! drága Tünemény

refr.

a szív
egyre hevesen mocorog
az agy
csak homályos foltokat dob ki
a test újra görcsbe rándul
érzem az illatod

Te vagy az, akivel, Te vagy az, akiért,
Te vagy, aki mellett megállok,
közben nem kérdezem miért
azt hiszem belülről késztetés
meg az a bizsergető érzés

refr.