Depresszió - Az én játékszabályom

A szabad gondolkodás sztrádáján
még ma is gyorshajtásért szállnál rám,
Akkor is ha azt mondom hogy jol járnánk
ha a szabadságot okosan használnánk

A döntés jogát kaptuk,nem mindenhatóságot
csak néha eltakarjuk dacbol a valóságot.

Minden ajándékot és minden kínt,
úgy adok vissza ahogy itt bent érint
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban én is elvesztem a látásom.

Megbecsültem és fogom is azt mit ad,
a hat milliárdot cipelő nagyszinpad,
Elfogadtam, hogy itt minden véget ér,
de van amit nem szakit el sem idő sem tér.

Teljességre vágyom,nem mértéktelen létre
Ez az én játékszabályom
és annyit teszek érte,hogy

Minden ajándékot és minden kínt,
úgy adok vissza ahogy itt bent érint
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban énis elvesztem a látásom.

Minden ajándékot és minden kínt,
úgy adok vissza ahogy itt bent érint
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban énis elvesztem a látásom.

Minden ajándékot,minden ajándékot,
minden ajándékot és minden kínt,minden ajándékot és minden kínt..

minden!