Szabó Balázs Bandája - Nem viszik át

Van egy apró, furcsa jellemrajz itt a szívem alján
Autók futnak rajta, integetnek, szép kis bálvány
Milyen halvány lélek az, ami itt most bennem elcsúszik
Ez egy olyan főutca, ahol mindenki állva úszik

Jön valami apró jellem, aztán kicsit cserél bennem
Néhány öregasszony leül szatyorral ölében erre
Magamat nézem, látom milyen érdekes, nézd már itt, hogy
Szívem sarkán megáll a lélek, mondom: jó, hogy itt vagy

Ablak a kertre, a fényem a lényem és nem viszik át, úgy zuhan át
Alszom a versben, a télben és álmom nem viszik át, úgy zuhan át (2x)

És jön egy apró, furcsa rajzos álom
Amiben én vagyok az egyedüli, aki állva hányok
Jajj, de érdekes ez pont egy ilyen kurva este
Kijön a számon a lélek és én énekelgetek egyre-egyre

Hogy milyen jó nekem, amikor már most nem is jó az, hogy itt vagy
Csak jön nekem, hogy legyen, én meg elhiszem, ez tényleg így van
Apró álomrajz és nem hiszi el nekem a lélek
És itt van velem mindenben és most tényleg itt van a vége

Ablak a kertre, a fényem a lényem és nem viszik át, úgy zuhan át
Alszom a versben, a télben és álmom nem viszik át, úgy zuhan át (2x)