Day vs. Mil - Feketén Fehéren

itt a zene egyedül aki engem még tuti szeret
itt a fiatalokban sincsen meg már a tisztelet
itt az anyukád melózik helyetted te hülye gyerek
itt a következő évet is már félve ünnepeled
itt az átlagban kell hogy leéld az egész életedet
és ha nem teszed téged a társadalom élve temet
itt a boldogságban neked sose lehet bérelt helyed
itt a rendőrség nem menti meg az ember életeket
itt a drogba menekülve szerezhetsz élvezetet
itt a pláza cicák hordják az ékszereket
itt a kislányuk hamar megutálják a faterukat
mikor ittasan használják ki az ártatlanságukat
itt az ember már nem számít, a politikus ugat
és a jelképe tök mindegy hogy balra vagy jobbra mutat
itt a háborúban szereznek a hátukba lyukat
a katonák kik a nemzetért áldozták magukat
itt a wc-ből is feljön már a szar
itt az ember egyik szeme sír, ami másik pedig csal
itt a levegő is mar, a zene is meghal
mer' nem marad más belőle csak a digitális zaj

refr.:
..megunod a küzdelmet hogy az árral szemben úsz...
..mellettem az ördög pihen...

itt állatfajok pusztulnak ki naponta
itt hiába mész templomba nem bízhatsz a papokba
itt öregek figyelnek állandóan az ablakokba
itt a celebek szerepelnek folyton a szenny lapokba
itt az álbarátok átvernek a hátam mögött
itt a gonosz repked folyamat a vállam fölött
itt az ember mikor igazat mond akkor is hazudik
itt az apuci kicsit fia vezeti az audit
itt a nappalok az éjszakák, az éjszakák a nappalok
az éjszakákba élek de a nappalokba meghalok
itt van a fény ami majd felnyitja a szemed
hogy végre a környezeted pusztulását is észre vedd
mert, lassan elfogynak készletek
és nem termelik tovább az olaj kutak a pénzeket
nincs megállás soha inkább emeljük a téteket
csökkentjük a béreket, és termeljük a mérgeket
itt járványokat uszítanak ránk, mi meg beszopjuk
testvérek vagyunk de az ember fajok szerint beosztjuk
mondd mért? az emberiséget úgy ér majd véget
hogy belefullad a fénybe mert nem ismerte a féket

refr.:
..megunod a küzdelmet hogy az árral szemben úsz...
..mellettem az ördög pihen...

nyomok között lépkedek egy kietlen tájon
ami egykor gyönyörű volt, de csak a pusztulást látom
most fejlődtünk, de mondd meg milyen áron?
lassan nyáron lesz tél, és tél lesz már nyáron
kihaltak a játszó terek csak a hinta pörög
felette az égből szórja átkait zeusz a görög
itt az ember megpróbál repülni de a szárnya törött
meg a súly is vissza húzza mi a szívébe költözött
elhervadt a virág is mit évekig öntözött
tudja hogy mennie kell mikor az élet csörög
beteg ez a világ mer' láza van és köhög
de megbújik hogy ne lássad őt csak a színfalak mögött
azt hisszük hogy ez egy játék és mi nyerünk a végén
de megbukunk hiszen ott vagyunk már a szakadék szélen