Bródy János - Az illuzionista

Good evening, Ladies and Gentlemen
Önök a legjobb közönség nekem
Önökben ott lobog a szent naivitás
Mi tagadás, az életünk csodás (blamázs)

Na, nézzünk például egy hírlapot
mit apró foszlányokra szaggatok
és mindenkinek szeme láttán lenyelem
majd emésztetlenül előveszem

Ha kell, én eltüntethetem a láthatót
s a láthatatlant felmutathatom
E színpadon, hol mindig minden mást jelent
szemérem nélkül csalhatok (no, lám)

Ez itt egy látszólag üres keret
de benne bármit feltüntethetek
S önök most azt hiszik, hogy ebben semmi sincs
hát lássuk csak, tömérdek itt a kincs

Egy óra, melyben ott lapul a múlt idő
egy zöld-fehér, s egy lila színű keszkenő
S ez itt egy furcsán megcsomózott kis kötél
Szerencsét hoz, Uram, ha hozzáér

Ha kell, én elvarázsolom a létezőt
és felidézhetem a fantomot
E színpadon, hol mindig minden mást jelent
Önök vannak a másik oldalon

A kártyákból most húzzon egy lapot
Én addig akár el is fordulok
Kisasszony, nem választhatott mást, jól tudom
Öné a szív király, hódolatom

És itt a tűz, mely ősi tisztító
s most kell egy önkéntes vállalkozó
Bűnöktől roskadozva lép lángok közé
majd ártatlan kerül Önök elé

Ha kell, én átrendezhetem a tényeket
s a tömegvonzásnak határt szabok
E színpadon, hogy mindig minden mást jelent
az illuzionista én vagyok

Hisz tudják jól, hogy mindez ámítás
s ha nem csalnék, az lenne tán csalás
Olyan vagyok, akár egy rossz erkölcsű nő
C'est la vie, Mesdames et Messiurs, adieu
Adieu