Lakat - A titkok őrzője - Boldog Karácsonyt

Hát, eljött a nap, hogy igazán boldog légy,

Körbeölel lassan a december huszonnégy.

Elönti szívedet valami kellemes forróság,

És túlcsordul benned a megjátszott jóság.



A kristálytiszta hó mindent elborít kint,

A december mindenhová porcukrot hint.

Bárhova nézel, mindenki boldogan nevet,

Így aztán könnyű átvészelni a telet.



Elborít mindent ez a szintetikus maszlag,

S már fel sem tűnik, hogy mennyire átbasznak.

Mert amíg Te a fűtött szobában ömlengsz,

A mások sorsán kicsit sem töprengsz.



Mert bizony ugye léteznek mások,

Nem csak önjelölt részeges mikulások.

Emberek dideregnek az utcáinkon kint,

S amíg Te zabálsz, ők újra élik át a kínt.



Vak vagy de nyugi, nem Te tehetsz róla,

Gondolkozás helyett csak vörösboros kóla.

Az pedig hozza is a tőle elvárt hatást,

Bódultan hányod tele a lakást.



Az utcán meg kint emberek halnak,

És bejgli nélkül lesz vége a dalnak.

A nincstelenek álmait, nincs aki menti,

Hisz velük ilyenkor sem foglalkozik senki.



Lustán nyúlsz végig a bevetett ágyon,

Csak magaddal osztozol benned a vágyon.

Hisz bár nem adsz, mégis szeretni vágysz,

Csak magadon kívül senkit nem látsz.



Sosem láttad az értelmét annak,

Gondolni arra kik börtönben vannak.

Vagy azokra, akik ilyenkor is foglyok,

A bezártságtól még én is viszolygok.



Hát, hogy tudna a szeretet átjutni a rácson,

Ennyit tud hát az agyon dicsért karácsony.

Álszent maszlag fonja át a decembert,

Itt senki sem menti meg a hóembert.



Elaltattak régen és így hát élned kell,

Pedig semmire se mész a pénzeddel.

Hisz látom benned ott a jó szándék,

De vajon mit ér a pénzért vett ajándék?



Karácsony van, hát nézz magadba,

Hazugság csírázik mindegyik szavadba.

Még, hogy a szeretet ünnepe, még, hogy a béke,

Az elkorcsosult lelked utolsó menedéke.



Lopott karácsonyi köszöntőket irkálsz,

Miközben békét hozó angyalokról prédikálsz.

Pedig a baj még most is jó nagy,

Nézz magadba: Te valóban jó vagy?



Tettél bármit is másokért ma már,

Vagy érted is unalomból jön a halál?

A szeretet ünnepén Te valóban szeretsz,

Vagy csak kábultan magadba meredsz?



Hát, ez a karácsony valódi arca,

A hazugság és a valóság harca.

Itt semmisem az, aminek látszik,

Mindenki drága cuccokra vadászik.



Erről szól ez az ünnep régóta már,

Két nap múlva a szíved újra bezár.

És menetrend szerint visszaváltozol,

S majd szépen újra mindent elátkozol.



Nem jó ez így, érzem belül nagyon rég,

Hisz amíg az én szívembe szeretet ég.

Addig a legtöbb ember csak eljátsza ezt,

Fel sem fogva, hogy ezen, mindenki veszt.



A szeretet az nem szent, mégis vakon hiszem,

És ha kell én a bőröm vásárra is viszem.

Egy álomért, ami régóta él itt bennem,

Pedig velejéig rossz ember lettem.



De a karácsony, az legyen már tiszta,

Hisz az élményt semmi más nem adja vissza.

Amikor az asztalon gyertyafény táncol,

És Te sem mások életével játszol.



Bemocskoltuk a szeretet ünnepét régóta,

És sajnos egyre magasabb a kvóta.

Egyre mélyebbre süllyed ez az ünnep,

Miközben egy százasért lazán leütnek.



Mert ma már tényleg a pénz, ami számít,

És régóta nem a lelkiismeret irányít.

De reméljük, hogy ez egyszer elévül,

Mert mit ünnepelsz így szeretet nélkül?