Lakat - A titkok őrzője - Görög nyár

A várost kínzó nagy forróság önti el,

Akkora a hőség, hogy szinte ölni kell.

Biztos, hogy nem maradok itt örökre,

Lassan elegem lesz és elhúzok Görögbe.



Fekszem majd a napom a lábam lógatva,

Ingyen koktélokért a pincért nógatva.

Nem sírom vissza a dolgos napokat,

Csak bámulom lustán a tangás csajokat.



Nem akarok mást csak koktélokat inni,

Kit érdekel már a béna Szantorini?!

Pihenni jöttem nem hegyeket mászni,

Napozni inkább, mint szobrokra vadászni.



Amúgy sem izgat az ódon műemlék,

Ha ez érdekelne, múzeumba mennék.

De itt most csak hawaii meg napfény,

Legszívesebben mindig itt laknék.



Kellemes az idő, nincsen nagy meleg,

A lányok feneke arányosan kerek.

Rám kíváncsiak, mindig keresnek,

Lesik a vágyaim, engem szeretnek.



Hirtelen éles zaj támad mellettem,

Pedig itt alig 2 perce lehettem.

Oldalra fordulva nyitom ki szemem,

Az ébresztő órám van csak ott velem.



Kiábrándultan bámulok a gépre,

S emlékezni próbálok a szépre.

Amit csak az álmomban éltem,

A jelent minél, szebbet reméltem.



Itt vagyok hát, újra a poros városban,

Pedig az álom óta mit sem változtam.

Itt vagyok ahol mindenki oly durva,

Kevés a jó csaj inkább csak sok kurva.



Több ezer kiló méterre kacsingat Görög,

Rajtam meg most mindenki csak röhög.

Régóta tartozom ezzel a városnak,

Hiába tudom, hogy ez most álom csak.