Lakat - A titkok őrzője - Pénzt vagy Életet!

Az embereknek tök mindegy rég,

Melyik szomszédjuk háza is ég.

A mások pokla nem fáj nekik,

Szívüket közönybe temetik.



Az embereknek nem fáj semmi,

Sohasem akartak jobbak, lenni.

Sosem volt bennük erre igény,

Körforgás ez nem csak egy idény.



Nem hatja meg őket az éhes has,

Pénz kell, hogy köztük maradhass.

S aki erre már mégsem von vállat,

Kiközösítik, hogy idióta állat.



Pedig szerintem, természetes dolog,

Hogy normális ember ezen csak dohog.

Mert, hiába próbál tenni a köz ért,

A Tescókért zár be minden kis közért.



Senkit sem érdekel az, hogy gallyra mentem,

Itt mindenki alszik a parlamentben.

Honatyáink vajon ezt így győzik-e,

Köztük vihog lassan már Győzike.



Én meg csak állok kint a téren,

Emberek hova lett a szemérem?!

Akárkire nézek mindenki sík ideg,

Egymásnak rontott meleg és hideg.



Mindenki rúgja, tépi csak egymást,

Én is mondhatnék komolyan egy s mást.

De hangomat gyűlölet üvölti túl,

Bárhova nézek, háború dúl.



Ilyenkor mindig elképedek azon,

Mit akar a sok elborult fazon.

Milyen dolog ártatlant megverni,

Szitkozódással háborút nyerni?!



Komolyan nem értem ezt a szintet,

Pedig az Úr párszor magához intett.

És megjártam már sok mocskos helyet,

De Molotov koktélt párbeszéd helyett?!



Az embereknek semmi sem szent,

Létjogosultságuk tönkre ment.

Istenként majd őket, magamhoz intem

Régóta nincs már helyük itt szerintem.