Lakat - A titkok őrzője - Masszív súlytalanság

Még hajnal van, mégis nyüzsög a város,

A virrasztás most a gyönyörrel határos.

A jókedv most egy országot lep el,

Körül nézek, s már mindenki ünnepel.



Az ablakom mögül nézem-e várost,

Van-e, vajon ki engem vár most?!

Van-e aki, nem csak tombol,

Ki egy percre rám is gondol?!



Mert érzem én nagyon tisztán,

Nem vagyok a fontossági listán.

De ez az, ami sosem bántott,

Az élet csak, ami kést rántott.



Új év vette kezdetét most,

Egy remény ami, tisztára mos.

Egy esély, a javulásra bennem,

Hisz önmagam árnyéka lettem.



De más lesz mostantól minden,

Itt már több esély nincsen.

Nem hagyom a javulást másra,

Régen megértem már a változásra.



Hát szakítok a régi szokásokkal,

Szóba állok mégis csak másokkal.

És nem érdekel, ha érezni kezdek,

Újjászületve ez vagyok, nesztek!



Mosolyra torzul a zord tekintet,

S bár a depresszió magához intett.

Nem hatnak meg a keserű tények,

Újjászülettem ez vagyok, tényleg!



A szürkeségből szivárvány lesz,

S majd örömmé válik majd a szex.

És bátran állok a szeretettel szembe,

Újjászülettem, hát nézz a szemembe!



Felismertem, hogy a nagyvilág kerek,

Már nem szégyellem, hogy szeretni merek

Érezni akarom, mit eddig feledtem,

Újjászülettem s más ember lettem.



S most, hogy nézem a lüktető várost,

Már sem vagyok olyan magányos.

Őszintén vágyom, hogy boldog legyek,

Újjászülettem s most bulizni megyek!