1. Egyéb szövegek - Ballagási dalok - Ballag már a vén diák 
2. Supernem - Ne is kérdezz 2:35 [2005] 
3. Keresztény dalok - Voltunk-e
Rablóbanda - Valóban a valómban
| Előadó: | Rablóbanda |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Abrudbányai Tamás |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 2231 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Magamba fordulva sem, találom meg rá a választ,
Hogy mi lehet ez a sötétség, mi engem így eláraszt.
A padlón fekve, a plafont nézve, a gondolataim úszkálnak,
Az agyamból a semmibe, kis hajócskákban.
Melyek akár a Titanic, valaminek verodnek,
És ebben a sötétségben, végleg elsüllyednek.
A szemem, a fülem, na és a szám,
Egyszeruen nem funkciónál.
Túl nagy a füst, hogy túl legyek rajta,
Nincs több utazás.
A padlón fekve, a plafont nézve, a gondolataim, mind rendben vannak,
Mint az a hajó utasai kik mind a jeges vízbe fulladtak.
Refrén:
És szenvedtek eleget,
De az életükért hiába küzdöttek.
Igen valóban, a valómban, zajlik egy nagy utazás
Minek utasai eltünnek, mint a felhők közt egy vasmadár.
Magamba fordulva sem, találom meg rá a választ,
Hogy mi lehet ez a sötétség, mi engem így eláraszt.
A padlón fekve, a plafont nézve, a gondolataim, mind rendben vannak,
Mint az a hajó utasai kik mind a jeges vízbe fulladtak.
Refrén:
És szenvedtek eleget,
De az életükért hiába küzdöttek.
Igen valóban, a valómban, zajlik egy nagy utazás
Minek utasai eltünnek, mint a felhők közt egy vasmadár.
Hogy mi lehet ez a sötétség, mi engem így eláraszt.
A padlón fekve, a plafont nézve, a gondolataim úszkálnak,
Az agyamból a semmibe, kis hajócskákban.
Melyek akár a Titanic, valaminek verodnek,
És ebben a sötétségben, végleg elsüllyednek.
A szemem, a fülem, na és a szám,
Egyszeruen nem funkciónál.
Túl nagy a füst, hogy túl legyek rajta,
Nincs több utazás.
A padlón fekve, a plafont nézve, a gondolataim, mind rendben vannak,
Mint az a hajó utasai kik mind a jeges vízbe fulladtak.
Refrén:
És szenvedtek eleget,
De az életükért hiába küzdöttek.
Igen valóban, a valómban, zajlik egy nagy utazás
Minek utasai eltünnek, mint a felhők közt egy vasmadár.
Magamba fordulva sem, találom meg rá a választ,
Hogy mi lehet ez a sötétség, mi engem így eláraszt.
A padlón fekve, a plafont nézve, a gondolataim, mind rendben vannak,
Mint az a hajó utasai kik mind a jeges vízbe fulladtak.
Refrén:
És szenvedtek eleget,
De az életükért hiába küzdöttek.
Igen valóban, a valómban, zajlik egy nagy utazás
Minek utasai eltünnek, mint a felhők közt egy vasmadár.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!