Rablóbanda - A Győztes

Te Vagy az én bástyám a bal sarokban,
De ahelyett, hogy megóvnál, mindig rám omlasz,
Magad alá temtsz és nem veszed észre,
Hogy megdöglök Miattad, vagy Érted!
Felkelek a földrol vesztettem,
A versenynek vég mindenki hazament,
Hosiesen küzdöttem,
Mindenki büszke rám, de sajnos vesztettem.


Fájdalom, de véget ért a verseny,
A gyoztes már célba ért,
És mind a ketten tudjuk jól,
Hogy ez se nem Te se nem én vagyok.


Te vagy az én gyönyöru király nom,
Kiért meghalna minden bátor hos,
Mint azt én is megtettem már nem egyszer,
Látod, mindig újjá születek.
Mindig csak elore nincs vissza út,
Tüzön, vizen át sehol egy alagút,
Mi védene legalább felulrol,
Velem is csak játszanak,
De muszáj elturnöm!


Fájdalom, de véget ért a verseny,
A gyoztes már célba ért,
És mind a ketten tudjuk jól,
Hogy ez se nem Te se nem én vagyok.


Gyakran kérdezem: "Miért pont én?"
Mikor valaki más könnyedén meg tenné,
De inkább golyót erszet a fejembe,
Hogy ne legyen több gondja velem!
Fájdalom, de véget ért a verseny,
A gyoztes már célba ért,
És mind a ketten tudjuk jól,
Hogy ez se nem Te se nem én vagyok.

(Ez nem én vagyok...)