Egyéb szövegek - Esténként holdfénynél

Montmart tetején egy kicsi bárban kacagón
zenekarban szaxofon muzsikál.
Koktél meg a pezsgő, simmi, tangó, csupa rezgő,
fura ritmus lobogó, vad tüze száll.
Csupa könnyű tét a tét, csak az egyik szeparét
hinti könnyel zokogón egy kicsi nő:
A hazámba vágyom én, drága Jáva szigetén
kedvesem vár, szíve értem remegő.

Esténként holdfénynél várom a szeretőm,
jöjj párom, karom kitárom,
legyen a csókod a temetőm!
Ciprusfák árnyékán mámorok tüze vár még rám,
bárhova megyek, pálmaligetek
illata csak a szívem vágya-szava.

Esténként holdfénynél Jáva szigete vár,
s egy sóhaj szívemből – ó, jaj –
a régi, könnyes határra száll.
Párizsban pont éjfélt kongat az óra,
s érzem, hogy újra leng pálma lombja,
s én két karomba ringatlak már.

Montmart tetején egy kicsi házban lobogó
bachanálnak ropogó tüze gyúl.
Faunok kacagása, Dance Macabre sorvadása,
fékevesztett, alvajáró „Valce d’ Amour”.
A vad mámor viharán a bulváron fut a lány,
és a Szajna új lakót kap, halihó!
Fenn a bárban zokogón muzsikál egy szaxofon,
s mint fagyos gyöngy, a Szajnába hull a hó.

Esténként holdfénynél… (Refr.)