The Phabee - Ismerem

Ismerem, amik gondolatból lettek,
Amik fejből indultak, és mára végre tettek lettek!
Amit én gondolok ez lett, és nem bánom a másét,
Hisz nekem is van kávém, csak épp más alá alátét.

Sok az út, ami hosszan tart előttem,
Azon vágom már a buckákat, amiktől erősödtem,
Itt van nektek! Teljes kínálat a fejemből,
Már lassan szépet írok, hogy ne tartsatok a kezemtől!

Jól ismernek a szobrok, alatti terek,
De hogy te ismerj meg, span, ahhoz kellenek szemeszterek,
Így hát jobb lesz, ha megfigyeled a szempontot,
Ha az élet biztonságos, akkor én vagyok az elrontott.

De nem stresszelek, mint máskor,
Inkább kihúzom a táskám, abban sörnyitó van hátul.
Aztán leülök, itt egy 50-es, a zenegép,
Most adj rá egy kis hangot, itt a söröm, nyúlj a cigimért.


Úgy várnám, hogy néha kerüljön a gond,
De néha puha párna helyett, amit kapok, kopott rongy,
De nem számít, mert minden péntek "ivó-night"
Én Szűcsékkel piálok, ezért csak nem kapok bitófát!

Na milyen lett? Ugye megkérdezted anyád?
Én egy vagyok a sok közül, így ne várjál nagy csodát,
De ha neki megy, hogy egy bottal a vizet,
Akkor nekem sem kell több, mint egy pózer oltó szöveg!

A nagy kirakat, miben tengetik az egészet,
Meg bámulják a másikat, de nekik kéne szemészet.
Elgondolom, majd felírom a falra:
Én egy srác vagyok, a vérem lentre megy, és nem az agyba!

Míg én az vagyok, aki épp akarok lenni,
Egy kinti utcagyerek, nem egy kényesztetett benti,
És én ismerem, az életemet, tettem,
Örülök mi vagyok, és nem szégyenlem, mi lettem.