Für Tibor (Tibbah) - Város (km. T-kyd)

[Tibbah]
Lassan a napfény átvált, elindul a downtempo
Elkezd felettünk sötétedni a nagy freskó
Halk roppanások, mint hóban a szánkó
Forrót baszik a prolikkal az álommanó
Párkányok lábánál széles pásztorroló
Érezni az éj szagát, mi álomban oldódó
Van, aki párnára, van, aki parkban a padjára
Van, aki ébred és elhúz a műszakjába
Minden kép kába, épp elfér e perifériában
Ma éjjel sem fog teljesülni senki álma
Éjszakai bárok, neon reklám mottója
Van, aki dőzsöl, van, aki a kukát túrja
Megtelik gyorsan, a kopott kurvák korzója
Pár részeg tántorgó az apróját számolja
Van, aki csendben az életét kioltja
És van, aki nem teszi, mert már átgondolta

[T-kyd]
Vérvörös szemek, mikor kihunynak a sárga fények
A falig ér a csend, de én a falakon túl élek
A lélek tiszta, mint az óceán, de törékeny
Az éjszaka előbb-utóbb felrobban, mint a porcelán
A fényed szórd le rám, ma enyém ez a város
Szívem tiszta, amit sár mos, nem vagy sármos, de ez itt nem káros
Én meg a szenvedély, tiéd a nap, enyém az éj
Nem kell az engedély, csak élj, tőlem ne félj
Én meg a város haver, mint én és a holdvilág
Két finom mákvirág, míg Nicole Kidman másvilág
Míg fáradt melós este fejét hajtja párnára
Én eladom a lelkem, ördög írd a számlára
Az álmom engedem, hogy a lelkemben hazaússzon
Mi akkor indulunk, mikor te már a hazaúton
A város megszült, de nem enged, ez a börtönöm
Gyönyörű lányok, arcuk ragyog, szívük rohad már
Ha a tükörbe néznek látják, ahogy rohan már az élet
Az a kurva élet, álmodod vagy éled?
Minden utca olyan ismerős, de sosem látott téged
Mint a kimondatlan szavak, amik sosem érnek véget
36 ezer emberrel élek, mégis magány éget
Én és a város, mint egy ócska kurva teste
De néha zöld a gyógyszer, néha pedig kék, akár az este...

[Tibbah]
Utolsó expressz elsüvít, mint a flex
A resti előtt a földön hűvös lesz az est
Sötét sikátorban körbe jár egy parázs
Már érkezik a varázs, íze szúr, mint a darázs
Üres parkolóban gazdát cserél egy táska
A tartalmának értéke vagy 10 család álma
Szánalmas járőr grátiszba eszi a szexet
Cserébe nem basztatja majd a kéj részleget
Apró kis részletek, a város fenyeget
Mindenki a máséból akar majszolni egy szeletet
Könnyen fogalmazott kispolgári imák
A pohár aljára tapadt igazság morzsák
Valahol a szerelem tölti be a meleg szobát
Van, aki bámulja és elégíti perverz hajlamát
Van, aki kóstolja a bűn édes zamatát
Van, akit elvisznek, így bánja már a mannát