Kováts Kriszta - Ha csak most kezdenénk

Ha most volna úgy,
ha mindent csak most kezdenénk
ismeretlenként

Még semmin sem túl,
csak ártatlanul játszanánk,
senki nem figyelne ránk

Ha most találkoznánk,
a másikból mennyit értenénk,
és mennyit éreznénk?

Ha most indulnánk,
szárnyunk csak most bontanánk,
milyen magasra szállhatnánk?

Már nem tudom, hányszor képzeltem el.
Lesz majd még egy alkalom, mint egy régi ünnepen.
Együtt visszahozzuk még egyszer,
amit egymás nélkül nem találunk
semmiféle színpadon és semmilyen éjszakán.

És ha látnám, hogy messze vagy már,
érted újra messze mennék,
de megtenném-e akkor is,
ha csak most kezdenénk?

Ha most érkeznénk,
mit építenénk a semmiből?
Milyen holnapot képzelnénk?

Ha most indulnánk,
ha mindent csak most kezdenénk,
vajon kezdenénk-e még?

Már nem tudom, hányszor képzeltem el.
Lesz majd még egy alkalom, mint egy régi ünnepen.
Együtt visszahozzuk még egyszer,
amit egymás nélkül nem találunk
semmiféle színpadon és semmilyen éjszakán.

És ha látnám, hogy messze vagy már,
érted újra messze mennék,
de megtenném-e akkor is,
ha csak most kezdenénk?

Ha most volna úgy,
ha mindent csak most kezdenénk...
Vajon kezdenénk-e még?