Bencze Márta - Ne szóljon meg senki! (Nessuno mi puó giudicare)

Ne szóljon meg senki, ne dobjanak követ rám!
Az életben tévedni nem szabad sosem tán.
Hát tévedtem, mi kell még,
nem szégyellem, ne is kérd,
s ha elhagynál ezért, akkor se zokognék,
sose zokognék.

Ne szóljon meg senki, ne mondj semmit te sem még!
Nem történt oly bűn, amit jóvá ne tehetnék.
Most itt vagyok, örülj hát,
mert ebből is tudod már,
hogy kettőtök közül kedvesebb te voltál,
s az is maradtál.

Tudom, hogy előbb-utóbb boldogok leszünk még,
nálam jobban senkit se szeretnél,
s nem hiszem, hogy tévedni találnék,
többet érek, mint ezer ajándék.

Remélem, rájöttél, hogy nem vagyok gyerek már,
ugye, te is látod, hogy hibáztál?
Sorsunk végre biztató úton jár,
s behunyt szemmel bízhatom magam rád.

Ne szóljon meg senki, ne mondj semmit te sem még,
Nem történt oly bűn, amit jóvá nem tehetnék.
Most itt vagyok, örülj hát,
mert ebből is tudod már,
hogy kettőtök közül kedvesebb te voltál,
s az is maradtál.

Remélem, rájöttél, hogy nem vagyok gyerek már,
ugye, te is látod, hogy hibáztál?
Sorsunk végre biztató úton jár,
s behunyt szemmel bízhatom magam rád.

Ne szóljon meg senki!
Ne szólj semmit te sem még!