Kafkaz - Hiteles kikelet

A szél szokásos, a nap se remeg,
a tél hosszabb, de szerelmesebb,
a tavasz rövid, a nyár igyekvő,
a fenyőerdő megdöbbentő,
folyó közel, a vize csillog,
látni benne halat itt-ott,
ahogy haladnak árral szembe
fölfelé és ott vár a medve.

A ház elalszik a hó alatt,
etetem a madarakat,
a küszöb rézből, a kályha kőből,
a tűz melegből, gyapjúprémből,
olvasom A vadon szavát,
Jack London most épp erre járt.
Bezárt kutya köré futna,
mondá megint mesélj újra.

A nagy puha ágy,
az anyukád ezt szerette
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni,
a külvilágot nem behozni,
lestük reggel, hogy hogy lehet
ilyen hiteles a kikelet.

Vannak bögrék, teák kávék,
keksz is kell, hogy legyen arrébb,
a polcon konzervek helyett
lekvárok kapnak helyet,
a fészert én is építettem
egy barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett
és örökre elsietett.

Hát olyan jó, hogy jöttél látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, nevet
és mondd el, mikor született,
hogy anyád hogy van, de hát látod,
örül, boldog, régen látott,
hiányzol neki és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem.

Nagy puha ágy,
az anyukád ezt szerette
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni,
a külvilágot nem behozni,
lestük reggel, hogy hogy lehet
ilyen hiteles a kikelet.
Lestük reggel, hogy hogy lehet
ilyen hiteles a kikelet,
lestük reggel, hogy hogy lehet
ilyen hiteles a kikelet.

Ilyen hiteles a kikelet.