Herczku Ágnes és Nikola Parov - Felvidéki párosítók

a varga józsinak
a varga józsinak
franyó bözsit visznek
szél fújja az arany erdőt
a fenyőnek ágát

a kicsmer sanyinak
a kicsmer sanyinak
dávid julist visznek...

a jónás palinak
a jónás palinak
dávid trézit visznek...

a csernák ferinek
a csernák ferinek
fucskó jolánt visznek...


széles a duna magas a partja
nincs olyan legény ki átugorja
kovács pista átugorja
a csizmáját besárolja
az ám a legény

leteszi szűrjét a duna mellé
lehajtja fejét a juliska mellé
varga julcsa jár utána
nehéz batyut hord utána
az ám a leány
varga julcsa jár utána
páros csókot hány utána
az ám a leány


az ipoly partjára
kertet kerítettem
mind a négy sarkára
rózsafát ültettem

rózsafa levele
lehajlik a vízre
régi babám szavai
most jutnak eszembe

elejbe elejbe
sárga ló elejbe
be talál ugrani
az én kiskertembe

be talál ugrani
kárt talál csinálni
rózsafa levelét
le találja rágni


mély a dunának a széle
mély a dunának a széle
sej de még mélyebb a közepe

barna legény méresgeti
sej által akar rajta menni
sej piros rózsát szakítani

nem tevéled akartam én
sej rózsám szerelembe esni
sej egy tányérból ketten enni

de az isten így akarta
de az isten így akarta
sej legyen meg az akaratja

megtetszett a csalfa szemed
a két ügyes dolgos kezed
sej a hűséges szép szerelmed