3/4 hét - Egy nyár vége

Félve álltam az ablakod előtt,
Féltem, hogy észre veszel,
Gondoltam megnézem még szép arcodat,
Mert szívem örökre nem felejt.

Csomagom útra készen az ajtóm előtt áll,
Nehéz szívvel hagylak egymagad,
Remélem pár év múlva, majd emlékszel még rám,
És arcodon a mosoly megmarad.

Refrén:
Nem kell más csak te legyél nekem,
Nélküled nem érek semmit én,
Nem kell más csak te legyél nekem,
Nélküled nem ér semmit az életem.

Szinte még mindig érzem bársonyos ujjaid,
Ahogy végig siklanak az ajkamon,
Szemeid ragyogását emlékemben őrzöm,
És azt a kellemes illatod.

Mindenem megvolt most mégis üres kézzel állok,
Várok a pályaudvaron,
Nem tudom valaha látlak-e még téged,
Ezért szól szomorú dalom.

Refrén:
Nem kell más csak te legyél nekem,
Nélküled nem érek semmit én,
Nem kell más csak te legyél nekem,
Nélküled nem ér semmit az életem.

Szívembe örök ősz költözött,
Ne várok semmilyen nagy csodát.
Azt hiszem életem legszebb perceit,
Veled együtt éltem át.

Refrén:
Nem kell más csak te legyél nekem,
Nélküled nem érek semmit én,
Nem kell más csak te legyél nekem,
Nélküled nem ér semmit az életem.