Demjén Ferenc - Az élet vár még

Te új napot vársz, hogy új eget láss,
De most is az kelt, ami eddig, s nem más.
S van reggelünk még, s lesz szép nappalunk,
Fontosabb tán, hogy most együtt vagyunk.
Hiszen együtt kell futnunk közös álmainkért,
Együtt kell élnünk önző szerelmekért,
Nem az út végén járunk, s nincs vég,
És az élet vár még.
Lesz, aki véd, és lesz, aki bánt,
Mert te így élsz egy rövid életen át.
Mert itt vagyunk még, s talán velünk az ég,
Hogy elmondjuk végre: Nekünk ennyi elég!
Hiszen együtt kell futnunk közös álmainkért,
Együtt kell élnünk önző szerelmekért,
Nem az út végén járunk, s nincs vég,
Az élet vár még.
Hiszen mások is futnak saját céljaikért,
Együtt kell élnünk, mert a létünk a tét,
Nem az út végén járunk, s nincs vég,
Az élet vár még.
Tág ez a föld,
S mégsem elég,
Nyissunk egy ajtót talán,
Saját vágyainkért.
Hiszen együtt kell futnunk közös álmainkért,
Együtt kell élnünk önző szerelmekért,
Nem az út végén járunk, s nincs vég,
Az élet vár még.
Hiszen mások is futnak saját céljaikért,
Együtt kell élnünk, mert a létünk a tét,
Nem az út végén járunk, s nincs vég,
Az élet vár még.
Te új napot vársz, hogy új eget láss,
De most is az kell, ami eddig, s nem más.
Van reggelünk, lesz nappalunk,
Fontosabb tán, hogy együtt vagyunk.
Te új napot vársz, hogy új eget láss,
De most is az kell, ami eddig, s nem más.
Van reggelünk, lesz nappalunk,
Fontosabb tán, hogy együtt vagyunk.