Szinetár Dóra - Polly dala

Polly Peachum:

Bár ifjú az ember és ártatlan még,
De az életre készülni kell.
És én gondolkodtam,hogy mit is tegyek
Ha egy férfi jön egyszer értem el.
És hogyha pénze lesz, és hogyha kedves,
hogyha minden nap tiszta inget vesz.
S hogyha tudja,hogy mi illik a hölgyeknél,
Én csak azt mondom: Nem!

Refrén:

Így hát általába társalgunk s meg se dobban a szívem.
Tőlem ragyoghat a holdvilág, szellőcske is suttoghatja dallamát,
Nem történhet semmi sem.
Így az ember nem bújik az ágyába,
Hanem jégcsap lesz és szívtelen.
Bármit mondhat vagy bármit gondol,
Nincs más csak egyértelmű: Nem!

Az első az Campbell egy szép fiú volt aki mindent a lábam elé tett,
a másiknak bérháza s hajója négy volt,
a harmadik sírt és reszketett.
És hogyha pénzes volt és olyan rendezett,
hogy ötször egy héten tiszta inget vett.
Hiába tudta,hogy mi illik a hölgyeknél,
Én, csak azt mondom: Nem!

Refrén:

Így hát általába társalgunk s meg se dobban a szívem.
Tőlem ragyoghat a holdvilág, suttoghatja szellőcske a dallamát,
Nem történhet semmi sem.
Így az ember nem bújhat az ágyába,
Hanem jégcsap lesz és szívtelen.
Bármit mondhat vagy bármit gondol,
Nincs más csak egyértelmű: Nem!

Egy szép napon aztán egy újabb jött,
De az semmire nem kért meg.
Ahogy belépett a sapkáját az asztalra levágta,
s én mégsem tudtam,hogy mit is tegyek.
És bár nem volt pénze sem, és nem volt kedves,
tiszta inget még vasárnap se vett.
Fogalma sem volt,hogy mi illik a hölgyeknél,
Én mégsem mondtam: Nem!
Nem volt semmiféle társalgás, még csak dobbant a szívem,
Tán nem is ragyogott a holdvilág, szellőcske sem suttogta a dallamát,
Mégis így kellett,hogy legyen.
És az ember oda bújhat az ágyába,
Nem volt jégcsap többé nem volt szívtelen.
Bármit mondott vagy bármit gondolt,
Itt nem volt semmiféle: Nem!