Emberek - A Hold titka

Volt úgy, hogy senki nem volt,
Egyedül csak én meg a Hold.
És éppen így volt jó,
De ezt úgyse festi le szó.

Egyedül a városon át,
Milyen jó, hogy senki se lát.
Miről álmodik a világ,
A háztetők, s a fák?

Néztem, kértem a Holdat,
De ő sem válaszolt.
Mindent tudhat, de hallgatott,
Egy szót sem szólt.

Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.

Volt úgy, hogy elbújt a Hold,
Eltűnt és meg se hajolt.
A Nap se kelt fel még,
Megsértődött az Ég.

Nap fivér, Hold nővér.
Összeadta őket a szél.
Vagy csak játszottak velünk,
Hogy tudjuk, mit veszítünk.

Állj meg, nézz fel a Holdra!
Nézd a könnyeit!
Nézz fel a Holdra,
Nézd visszatért a hívó szóra!

Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, merre járt.

Nézz fel a Holdra!
Nézd a könnyeit!
Nézz fel a Holdra,
Nézd visszatért a hívó szóra!

Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, hogy mit talált.

Újra csak én, meg a Hold.
A fénye elvarázsolt.
Egy ezüstszín nyakék,
Milyen büszkén hordja az Ég.
Egyedül a városon át,
Hallgatom a szél dallamát.
Nagyon szép, de nem segít.
Nem csillapítja a kínt!

Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!

Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.

Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!

Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, merre jársz.

Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!

Ohh.. Ez a Hold titka.
Nem szól, el nem árulja.

Néztem, hogy kértem a Holdat:
Hozzon el ma nekem!
Választ nem adhat,
Pedig tudja, hol vagy.
Miért hallgat?!