Vészbejárat - Kiált

Én is elveszve voltam, a világban éltem,
Boldogságot csak a világtól kértem,
De metsző szél fújt és besötétedett,
A világ gúnyosan rám nevetett.

Sok volt a kérdés, választ vártam,
Örömöt kerestem, ám nem találtam,
De a világ csak belém rúgott,
Múló örömöket hozzám dobott
Kétségbe esve próbáltam futni,
De mindenütt ott volt és gyűlölt a semmi,
Nehéz láncok húztak a mélybe,
Elszállt a remény, hogy megúszom élve.

refr.

Jöjj, mentsd meg az életem,
Jézus, legyél te a mindenem!
Most jöjj kegyelmeddel,
És bűneim, vedd el,
Szent véred árán mosd meg a szívem!

Fájtak a hibák, nem javult semmi,
Nem mertem magammal szembenézni,
Gyáva voltam, egy jókora nulla,
Feledni akartam újra, meg újra
Szerettem volna visszamenni,
A múltat, a bűnöket eltörölni,
Visszatekerni a mutatót fogva
Az időt, hogy ne legyek foglya,
De valami mindig az utamat állta,
Csörgött rajtam a halál lánca,
Még éltem, de már lemondtak rólam,
Zárult a fedél, de felkiáltottam:

refr.

Igen, az Úrhoz kiáltottam,
Segítségül hívtam a nyomorúságban,
Ő azonnal ott volt, nem késett, nem várt,
Jézus helyettem szenvedett halált,
De feltámadt és ma is él,
Jézus szeret minket, ma sem tudom, miért,
De eltörölte a bűneimet,
Ez a legjobb, mit halandó elképzelhet.
Isten velünk van, minden nap érzem,
Hogy van már örömöm, célom és tervem,
Ő színt vitt a keserű szürkeségbe,
Boldogságot egy megtépett szívbe

Ő feltámadt és ma is él,
Jézus szeret téged, hát sohase félj,
Ő eltörli a bűnöd, ha kéred,
Ez a legjobb, mit halandó elképzelhet,
Isten veled lesz mindig, majd érzed,
Hogy van már örömöd, célod és terved,
Ő színt visz a keserű szürkeségbe,
Boldogságot egy megtépett szívbe.