Szükségállapot - Hősök leszünk

Most végre beállunk a sorba
Új parancsra, új vezényszóra indulunk
Egymás után, mint egy hálás buta birkacsorda
Kezünkben új fegyverekkel
Fejünkben tökélt új eszmékkel vonulunk előre
Eszünket vesztve a saját vesztünkbe
Megesküdve az életünkre,

Hogy hősök leszünk talán
Mindenki büszkén néz majd ránk,
Pedig csak színészek vagyunk az élet hatalmas színpadán
Golyózáporon keresztül fájdalom, ami már most nem enyhül
Saját gyáva fohászunkban egyedül halunk meg végül

Most végre hazudhatunk nyugodtan
Önmagunkban, saját mámorunkban úszunk
Ráadásul mindent tudunk és mindenkinél jobban
Szemünkben nincs már több szálka
Csak úgy látszik mindig hiába
Történik minden, és most úgy tűnik,
Hogy semmi sincs rendben

És él majd emlékeinkben,
Hogy hősök leszünk talán
Mindenki büszkén néz majd ránk,
Pedig csak színészek vagyunk az élet hatalmas színpadán
Golyózáporon keresztül fájdalom, ami már most nem enyhül
Saját gyáva fohászunkban egyedül halunk meg végül

Talán jobb volt úgy az emlékeinkben,
Mikor még minden más volt, mint a régi fényképeinken
Még béke honolt az elménkben,
És nem volt gyűlölet az őszintén csillogó szemünkben
Talán rosszkor vagyunk a legrosszabb helyen

Soha többé nem leszünk el,
Nem játszunk már a tűzzel,
Itt állunk most már tiszta fejjel

És hősök leszünk talán
Mindenki büszkén néz majd ránk,
Pedig csak áldozatok vagyunk az élet vágóhídján
Golyózáporon keresztül fájdalom, ami már most nem enyhül
Dicső himnuszunkat fújva egyedül halunk meg végül

Még húzzuk, hogy jobban lássuk,
Hogy jobban halljuk, amit hord elénk az élet
Az utolsó percben a vég előtt is csendben
Egész más emberként lebegünk tovább a végtelenben