Koncz Zsuzsa - Dum-duli-dú

Amikor az ember szerelmes
olyankor egy kissé bolond lesz,
Ide-oda táncol a szobában,
s ilyeneket dúdol magában, hogy:

Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli táncol a szobában,
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli dúdol magában

Amikor az ember magányos
minden buta kis dalt elátkoz,
Ide-oda járkál kabátban,
s ilyeneket mormol magában, hogy:

Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli járkál kabátban,
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli mormol magában

Tudod, néha édes mindegy,
hogy miről szól a dal.
Tudod nem tesz jót neked sem,
ha felkavar.
Hiszen annyi minden volna,
miről énekelhetnék,
de van itt baj már így is épp elég.

Én is tudom azt, hogy mit érzel,
Tele van a csizmád az egésszel,
De ha sok a bánat, megárthat,
Legyen a dalunk hát vidámabb!

Mert amikor egy ajtó bezárul,
Valahol egy ablak kitárul.
Valahol nyílnak a virágok
Hát ne temessük még el a világot!

Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli nyílnak a virágok,
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot!

Tudod, néha édes mindegy,
hogy miről szól a dal.
Tudod nem tesz jót neked sem,
ha felkavar.
Hiszen annyi minden volna
mit mondanék,
de van itt baj már épp elég

Ezzel a kis dallal azt üzenem:
Aki bújt, elbújt, aki nem, nem.
Gyere velem szedjünk virágot,
És ne temessük még el a világot!

Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli nyílnak a virágok,
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot!

Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli szedjünk virágot,
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot!