Für Tibor (Tibbah) - Méreg

Oké, potmétert le, most akkor senki nem mozdul
A rendőrség a helyszínen mindenki fal felé fordul
A sok tiltott gyümölcs a zsebekből kifordul
Kattan a csuklón a perec, az élet nagyot fordul
Itt mindenki arc meg a gengsztereket hozza
Mikor már virítani kéne egyiknek sincs ki a farka
Mindenütt falka, mindenki a legtöbbet akarja
Mindenki messzebb nyúlna, mint ameddig ér a karja
Olcsó hús ez bazdmeg, csak a panír takarja
Mikor a vádlottak padját egy mártír kaparja
De jut neki még simán vizesblokk melletti cella
Cizellált életét a tekintete elárulja
Ki mint virít és érvel, ki kit pirít
Itt mindenki, aki szív úgy kezelik, mint aki HIV
Mer kihív bárkit hevébe, akárhányadik évébe
Kenderemmel füstölök kezemben óriás kévében
A kényes kérdésre a jogász nem tud érvelni
És pont úgy ég, mint akit éppen a Havas kérdez ki
Ó sebem vérezz ki, a THC-t ereszd ki
Mert pozitív vizelettel ezek nem eresztenek ki
És hidd el nem ismer akkor sem ha felismer
Ha elfordulok, backgroundban félrehíresztel
Mégis mindig engem hesszel, érzem, hogy stresszel
Lehajtja a fejét, pedig zsebében ott a messzer
Üdvözlet a pokolból, egy darabot küldök a szaromból
Érezd te is, hogy itt lent milyen csóróság tombol
Mer fentről nem látni mélyre, onnét messze a széle
Egy kurva gombnyomás és beránt a WC csésze
A fasz vegások meg csak tolják a salátát
Az ember ragadozó, mi a faszért zabáljak palántát?
Üvegből húzom a vérét, mint mások a malátát
Úgy ássák el majd, mint falun a döglött kutyát
Nem lelem az igazság kútját, leszarom a múltját
Itt szarral tömögetik be az ország szégyenfoltját
Fenyegetve pörgeti rám a disznó a Colt-ját
Pedig most nem én basztam fel a szaros sötét boltját
Körbevesznek szépen a világi jó barátok
Kiknél lenémított hívással csak a vonalban várok
Hatalmas az árok, minek a végére nem látok
Két kézzel tartom, de széthullanak a csatárok
Voltak terveim, de az mára mind szétmállott
Úgy látszik az élet nem a spanjának választott
Ezért szarral elárasztott, de ki nem fárasztott
Már többször túléltem, mikor baszottul áztatott
Mindenütt csak vázlatok, miket álmokba fojthatok
Háromszor vesz el az élet, mielőtt egyszer én is kapok
Ti csak azt hiszitek, hogy én olyan kibaszott hülye vagyok
Amit ti titokban pulloztok abból én mindent látok
Hazug társak, kik szinte már nem is barátok
Ezek többször basztak át, mint az utcán a zsiványok
De nem gond, mától én is csak egy kapura játszok
Minden álszent köcsögöt a képemről kinyirbálok