Erhid - Csak annyit tudok...

Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni,
hogy nem érdekel, más csak te meg én és ennyi.
Szerettem volna régen én is tovább menni,
de nem ment egyedül, mert kevés voltam merni.
Mindig Érted és csak Rólad szóltak,
a napok veled együtt a legszebbek voltak.
Vágom, hogy vágod, hogy szeretlek és tényleg,
bármit megtennék, hogy velem maradj végleg.
Értsd már meg bébi, Te jelented a létet,
nélküled nincs értelme, annak se hogy éljek.
Csak kerestem a szépet, raktam fel a tétet,
és megjelentél Te egyből változott a képlet.
Én úgy indultam el, hogy elfeledtem a múltat,
hogy változnom kell itt bent, és keresem az újat.
nem lehet már para, a szél akárhogyan fújhat,
de minden legyen tökéletes örökre és fullra.

Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni,
hogy nem érdekel, más csak te meg én és ennyi.
Legyőzhetünk bármit, higgy kérlek mert mi,
együtt vagyunk jók, mindent megfogok tenni.

Ezt most azért mert vallomást akartam,
hogy Érted akár a vérzésig kapartam,
de tudnod kell, mindig ott leszek ha baj van,
suttogom, hogy szeretlek, de kizárólag halkan.
2010 maradt a legszebb évem,
minden napot úgy éltem, hogy a felét sem értem,
míg nem voltál, haladtam de féltem,
olykor csak bíztam és csendben reméltem.
Szerettem volna én is egy szebb jövőt látni,
valaki mellett és nem egyedül mászni.
Akárhogyan nézem mindent felraktam egy tétre,
vártam az eredményt, vajon nyerek-e már végre?
De mindent most félre, ha a múltamat nézve,
tekintek a jövőre, akkor ez idő vége,
ami újat hozhat nekem, a pillantásod fénye,
világít az úton, már nincs miért féljek...

refrén.

Nem értettem régen, mi hiányzik s miért nem,
tudtam elérni azt amit, valójában kértem.
De ha elmennél végleg, csak egy dologra kérlek,
ne vidd magaddal az összes szép emléket,
hogy ne legyen az, ami előfordult százszor,
mikor eljött a búcsú nem maradt csak pár sor.
én azért szeretlek, mert ha Veled voltam másról,
nem szólt a napom csak a boldogságról...
és azt is tudom, hogy nem folyton el mától,
az érzelmeimet és nem lesz ami gátol...
Levágtam már sokszor, mit várhatok el mástól,
mit kaphatok tőled, csókokat a szádtól.
Minden idézetem, rólad szólt a nyáron,
újraépítettük ami nem végleg volt vár rom.
Ezer seb a múltból, amik begyógyultak régen,
nélküled nem ment volna, köszönöm szépen!