Tesók - Nem süt rám a fény

Verse 1.:

Olyan szép, ott fenn az ég,
Mikor a holdsugár az éjben járva szikrát szór a nagyvilágba szét.
Olyan szép, rég volt az ég,
Mert eltakarta ezer felhő útját állta sötétségben élt,
E féltekén.
Így éltem Én,
Csillogó két szemében láttam meg a varázslatos igaz szenvedélyt.
De olyan rég, nem láttam Én,
Mert közénk álltak s elvették a boldogságot, igaz hű reményt.


Refr.:

Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.


Verse 1.:

Olyan szép, ott fenn az ég,
Mikor a holdsugár az éjben járva szikrát szór a nagyvilágba szét.
Olyan szép, rég volt az ég,
Mert eltakarta ezer felhő útját állta sötétségben élt, e féltekén.
Így éltem Én,
Csillogó két szemében láttam meg a varázslatos igaz szenvedélyt.
De olyan rég, nem láttam Én,
Mert közénk álltak s elvették a boldogságot, igaz hű reményt.


Refr.:

Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.


szóló...


Refr. (2x):

Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.