Dalriada - A Hadak Útja

Búcsúzom, jó fiaim, szép lányaim,
népünk mint levél ősz fa ágain,
megtipratott, szétszóratott,
immár holdas éjbe indulok.

Hadúr, hallván hű vitézi könnyes énekét,
csodát tett, így vigasztalván búsult gyermekét,
Királyfit, és kis seregét égbe emelte
lábuk előtt fényes csillag útjuk vezette

Vitézim, kik ma hátra maradtok,
őrizzétek a lángot, úgy várjatok
esküvel fogadom meg előttetek,
visszajövök, ha baj éri népemet.

Föld rengése, sűrű erdőknek zúgása,
folyamba siető patak vészes futása,
hírül adja mindig majd, ha veszély közeleg,
s kardunk, amíg bírjuk, megvédjük népünket

Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égből önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égből önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!

Háromszor fordult vissza a hős sereg,
háromszor vágtázott, mint förgeteg,
taposva, vágva ellenség hadát,
ellent nem állhattak nekik a fegyverek.

Sok idő múltán hír jövén égi csarnokba,
vészhírt hozott székelyeknek Járó Csillaga.
Ismét eljő égi sereg, csillagösvényen,
s lábuk nyoma ott fénylik még ma is az égen.

Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égből önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égből önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!