Tabáni István - Te vagy a minden

Soha nem kértem, hogy fordulj el,
Ha a múlt még útra hív.
De ha összedől majd minden híd,
Csak úgy érthetsz meg engem.

Csak az otthon csendje,
A nyugalom titkos kertje,
Ahol igazi minden bánat,
Ahol igazán boldog lehetsz még.
Nincs álarc,
A szerelem ad csak választ,
Hisz velem itt azzá válhatsz,
Amit szeretnél rég.

Ne félj,
Hogy majd nem leszek melletted, én öröknek szánom.
Csak szólj,
Hogyha kétely ül szívedre, s nyugtalan álmod.
Ne félj,
Hogyha nem vagyok melletted, én úgyis rád vágyom.
Csak szólj,
És majd elmondom: te vagy a minden!

Soha nem kértem, hogy formáld át,
Ami másképp él benned.
Csak az egyetlen, mit meg kell láss:
Hogy én épp így szeretlek.

Csak az otthon csendje,
A nyugalom titkos kertje,
Ahol igazi minden bánat,
Ahol igazán boldog lehetsz még.
Nincs álarc,
A szerelem ad csak választ,
Hisz velem itt azzá válhatsz,
Amit szeretnél rég.

Ne félj,
Hogy majd nem leszek melletted, én öröknek szánom.
Csak szólj,
Hogyha kétely ül szívedre, s nyugtalan álmod.
Ne félj,
Hogyha nem vagyok melletted, én úgyis rád vágyom.
Csak szólj,
És majd elmondom: te vagy a minden!