Létlelet - Süllyedés

Újra itt, újra visszatérve
Emlékek ömlenek nincs eleje se vége
Csak benne vagy, benne a végtelen nagy rendben,
Melyben bolyonganod kell, az ismert hidd el ismeretlen
Mi változó? Miben a biztosított élet?
Csak számok néhány ócska lapon a lényeg itt a lélek
Az alkotás, egyetlen ismérve az észnek,
Hogy nem egy üres hús vagy hanem ha akarsz Te teremtesz

Süllyedés
Egy levegőtlen térben
Kijutni félsz
Inkább a temetetlen testben
Vergődjél! Adjál enni az enyészetnek
Had marjon! Hogy ne mondhasd magad embernek!

És persze milliónyi bölcselet hozza neked a példát
Milliárdnyi LÉTLELET tanít, hogy mi a hibád
Mégse hat a bölcselet se a látott hallott témák
Csak vakon húzod bűnödet, mert terhe csaknem jó rád
De elmúlik a zöld liget a mindig édes nimfák
Nem törődve korlátoddal viszik majd az árát
Minden tékozolt percedért a vak álmodban járva
És ott maradsz majd nincstelenként hol minden kapu zárva!

Bármi kell
Mindent elérhetnél
Akarni kín
Gyengén el is vesztél
(Hát) Vergődjél! Adjál enni az enyészetnek
Had marjon! Hogy ne mondhasd magad embernek