Presser Gábor - Ibolyavirág (közr.még: Oláh Ibolya) [Presser]

Nem voltam keleti, nem lettem nyugati,
nem jöttem sehonnan – itt vagyok.
Ahonnan nem megyek sehova, csak ahova akarok.
Mert vagyok, aki vagyok, ha engedik a nagyok.
De addig is maradok, maradok, maradok, maradok
tisztelettel ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

Nem voltam keleti, nem lettem nyugati,
csak csúszkál a térkép a lábam alatt.
És voltam az, aki, leszek az, aki.
Vagyok, aki vagyok, ha engedik a nagyok.
De addig is maradok, maradok, maradok, maradok
kis ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

A hajam fekete, a szemem fekete,
a szám kicsit nagy, de legalább belefér a kifli.
A szívem kapuját kicsit nehéz, nehéz, nehéz, nehéz,
nehéz lesz kinyitni.
De a lelkem fehér, mint egy bárányfelhő.
Nem vagyok más, csak egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, egy nő,
egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

Senki se vagyok, de nem vagyok egy senki,
senki fiának nem vagyok a kutyakölyke.
És semmi sincs, csak egy pár rekedt dalom,
még a kulcs sem az enyém, ott, ahol lakom.
De ami nincs, az nekem nem fáj, nem fáj.
Nem vagyok más, csak egy ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

Szóval Ibolya vagyok, és nem számít semmi,
mert valamit nagyon tudok: szeretni, szeretni.
És akit szeretek egy életen át,
az majd fölülről szagolja a kicsi Ibolyát.
S egyszer öreg leszek, meghalok,
s majd másra bámulnak a csillagok.
De addig maradok, maradok, maradok, maradok,
maradok, maradok kis ibolyavirágszál.
Kis ibolyavirágszál.