Dés és Bereményi - 35 perc

Bújjunk az ágyba és felejtsük el,
Hogy harmincöt perc múlva indulnod kell
Egy másik lakásban már várnak
S ott hazudnod kell

Bújjunk az ágyba, mert sietni kell
Harmincnégy perc múlva indulsz te el
És ha megérkeztél máris
Hazudnod kell...

De addig harminckét percre még, bújj mellém
És hogyha szégyellnél, ne is nézz rám
Harminc vagy harminckét percre még bújj mellém
S ha bármit kérdeznék, fogd be a szám

Addig még bújj velem ágyba, és felettesd el
Hogy kinn az utcán az eső szemel
És ha elmész, az eső, ezt kopogja el

Itt volt és elment, mert sürgősen hazudni kell
Hogy idejét mivel is töltötte el
Egy másik lakásban is kérdik és ő így felel:

Tudod, hát úgy jártam útközben átfáztam
Kissé eltévedtem, s jött az eső...
És tudod, útközben még beleütköztem
Egy ismerősömbe, s ment az idő...

Még tizenkét percünk van, s máris hazudsz
Mert fejedben az jár, hogy majd hazajutsz
S ott, a lakásba belépve nevetni tudj

De addig, tizenkét percig még ágyamba vagy
Tizenkét percet még csak nekem adj
Mert mindezt megérné most, egyetlen jó pillanat

Keressük kérlek még, kéne egy jó emlék!
Mielőtt elmennél, egy jó pillanat...
Megérné egyetlen, ünnepi, felhőtlen pillanat
Kérlek hát, várjuk meg azt!

Keressük várjuk meg
Bármikor érkezhet
Ha van még vagy négy perced
Az sok pillanat!

Mi mástól érné meg
Hazudnod és félned
Ha még harminc perben
Sincs egy pillanat...

Lá-lá-lá....