Szikora Róbert - Nem tilthatsz Tőled el

Az ajtód előtt ténfergek bambán,
csengetni kéne, vagy történjen
valami már.
A folyosólámpa újra- újra elalszik,
csak a cigim parázslik, talán benn
a pasid./Szemét!/
Ilyen hülyét, mint én,hogy magam megalázom
forró homlokom hűtöm a hideg, frissen
meszelt falon.

Nem tilthatsz Tőled el, nem lökhetsz
magadtól el, engedj közel, és újra közel,
ajándékozd magad nekem.
Nem tilthatsz tőled el, nem írhatsz ilyen
könnyen le, ó csak engem jutalmazz meg,
igen édes szerelmeddel.

A hatalom azé, aki kegyesen elnézhet,
nézd el, hogy önző módon így szeretlek
szeretlek.
Emlékszem arra, mikor nálam hajat mostál,
de boldog is voltam,
most meg minden úgy fáj

Ilyen hülyét, mint én magam megalázom
forró homlokom hűtöm a hideg, frissen
meszelt falon

Nem tilthatsz tőled el, nem lökhetsz
magadtól el, engedj közel, és újra közel,
magad ajándékozd nekem.
Nem tilthatsz tőled el, nem bánhatsz így
velem, ó csak engem jutalmazz meg
igen édes szerelmeddel.

Nem tilthatsz tőled el, nem lökhetsz
ilyen könnyen el, engedj közel, és
újra közel, magad ajándékozd nekem.
Nem tilthatsz tőled el, s nem bánhatsz így
velem,
Dühödt villámot szór a szemed, és az
enyémbe beleveted.

Ó miért, nem jön össze miért,
nem jön össze rég, ó rég

Ó miért, nem jön össze miért,
nem jön össze rég, ó rég

Ó miért, nem jön össze rég