Rapülők - Szívzuhogás

/Részletek az alábbi versekből: Petőfi Sándor: Szeptember végén; Nagy László: Én fekszem itt; Kosztolányi Dezső: Énekek éneke; Juhász Gyula: Szerelem; József Attila: Óda; Gyurkovics Tibor: Hajnal; Kiss Dénes: Részem lettél; Nagy László: Jártam én koromban, hóban./

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot,
Már hó takará el a bérci tetőt...

Én fekszem itt a kihűlt földön,
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.

Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
te vagy ki küld és hívogat,
futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés. legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek.
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha élnél
helyettem egy életen át.

Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ
fájdalmaink a létezésben
Vagy ép üvegben a szilánk!

Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a halálos ágyig
belédfogódzom.