Dés és Bereményi - A vendég

Ahogy egy születésnap a tortát fogják, s átvágják,
épp úgy vágtál át,
ahogy egy születésnap a gyertyákat mind elfújják,
vígan elfújják,
épp úgy oltottad el bennem,
épp úgy oltottad el bennem,
épp úgy oltottad el bennem,
ami égett, hogy a fénynek vége legyen.

Épp úgy oltottad el bennem,
épp úgy oltottad el bennem,
épp úgy oltottad el bennem,
ami égett, hogy a fénynek vége legyen.

Ahogy egy születésnap után távoznak vendégek,
s hagynak emléket,
ugyanúgy mentél te el, és utánad most úgy nézek,
mintha kérnélek,
kérnék távozó vendéget,
kérnék távozó vendéget,
kérnék távozó vendéget:
jaj, te vendég, ne menj még, mert magam leszek!

Kérnék távozó vendéget,
kérnék távozó vendéget,
kérnék távozó vendéget:
jaj, te vendég, ne menj még, mert magam leszek!

Ahogy egy születésnap után fáradtan, kábultan,
mint egy álomban
az ember maga marad, én úgy álltam, s azt gondoltam
csak úgy váratlan:
azért mégis ez ünnep volt,
azért mégis ez ünnep volt,
azért mégis ez ünnep volt,
gyertyák, fények, vendégek, s most magam leszek.

Azért mégis ez ünnep volt,
azért mégis ez ünnep volt,
azért mégis ez ünnep volt,
gyertyák, fények, vendégek, s most magam leszek.